Dal a heverőről és az óceánról

A heverő, hol napjaim nagy részét fekve töltöm,   Tengerjáró hajó és munkaasztal. Verseim szédüléstől szédülésig imbolyogva költöm,   Szavakkal zárva fejsebem, mint sebtapasszal. Lassúdik, ami korábban gyorsan kapcsolt, az agy –   A sugallatnak mintha ólomból volna a lába. Lekottázom, hogy csontjaimban mit recseg a fagy,   És alámerülök a jeges óceánba.