Dal a megrendült eszményekről
Már nem tudok másfajta verset írni, |
|
Csak olyat, melyben a halál kaszája cseng. |
Az elszalasztott esélyt nincs mód visszasírni, |
|
Bár rémült szívdobbanásomtól döng a csend, |
|
Míg bénán bámulom, hogy egyenlőség, testvériség és szabadság, |
|
Minden megrendült, amiben valaha hittem. |
„Repülni tudsz!”, hitegetett a szikrázó magasság, |
|
És most a föld nyüvei zabálnak föl itt lenn. |
|
|
|