A New York-i Világkereskedelmi Központ két lerombolt tornyára
Fut az idő, mint a Duna, partjai közt tova, |
|
Nem tudod, honnan, nem tudod, hova. |
|
Kilőtt nyilak az égen, három fekete gép, |
Viszik a korszak kérdésére a téboly feleletét. |
Fekete füst dől a betonból, a kerozin sárgán lángol. |
Romhalmaz lesz Bábelből és Babilóniából. |
|
Fut az idő, mint a Duna, partjai közt tova, |
|
Nem tudod, honnan, nem tudod, hova. |
|
Ez a nap a gyilkolásé, a tömeges halálhíré. |
A föld lakóit rettentő hang szólítja, a Dies Irae, |
Ez a nap a halottaké, ez a harag napja, |
Amikor a gyászoló is a fogát csikorgatja. |
|
Fut az idő, mint a Duna, partjai közt tova, |
|
Nem tudod, honnan, nem tudod, hova. |
|
Fölrobban az üvegablak, az acéloszlop megdől. |
Öngyilkosok ugranak ki az emeletekről. |
A képzelet sem bírja erővel, nem tudja, hogy hol van. |
Alsó-Manhattanben, az izzó pokolban. |
|
Fut az idő, mint a Duna, partjai közt tova, |
|
Nem tudod, honnan, nem tudod, hova. |
|
Ha a pokolban is, menti a menthetőt. |
Vízsugárral hűti a lángoló tetőt. |
Bárkájában tigrist: parazsat őrzött Noé. |
Emlékmű a város, egy halott tűzoltóé. |
|
Fut az idő, mint a Duna, partjai közt tova, |
|
Nem tudod, honnan, nem tudod, hova. |
|
|
|