Budapest kétezerben

Ez a milliók lakta kaptár ma ismét Mammon temploma.   Fölötte légifolyosóktól rácsos az ég, s a betonfalakon mérges gomba terem és penészzöld moha   és valami bűzös, sárgás váladék. A pénz, a pénz, a pénz. A korszak őt imádja,   de konténerbe önti, mint a szemetet; ő a mindenkori szajha buja vágya,   és ő az út, az igazság, a szeretet. A húsevő virág ragadós bibéje. Ezt döngi körbe   a hagymázos hazudozó, a hatalmi elit, mely pléhpofával bámul a tükörbe,   bár nem egy nemzedéket vékony jégre vitt. Szép új világ! Minden lakásban számítógép,   mely önállóan ügyintéz, pénzt utal, sört hozat. S a képernyőkön villogó jövőkép   minden homlokon jel, s mind azt jelenti: kárhozat.