Édes hazám
Elegem van belőled, édes hazám, |
Abból, hogy a magad hozta törvényeken lépdelsz át lazán, |
Mert hited szerint akkor borul virágba a jobb rend, |
Ha kellőképpen rugalmas a jogrend. |
A fuldoklót a vízből partra mented, |
De vízben hagyod saját parlamented, |
Hogy megírhassa róla minden firkász: |
Nem más ez, csak ócska ingyen cirkusz. |
Izzadva tanulod a demokráciát… |
Azért, hogy mentegesd a múlt sok náciját? |
Jelképként tiltod a nyilaskeresztet, |
De a pöcegödröt magadra ereszted, |
Ha eltűröd a nyelvhasználatot, |
Mely emberben találja föl a vágóállatot. |
És mit mondjunk a vadkan agyara magyarkodásról? |
Talán azt, hogy ha nem csíped, öcsi, telepedj le máshol? |
Bizakodsz, hazám?, hogy majd a jövő?, hogy megúszod sértetlenül? |
Hogy a reklámnak szánt hazudozás nem rohaszt meg belül? |
Avathatsz csapatzászlót, utat, hidat, diszkót, |
Ha korpa közé keveredsz, megesznek a disznók. |
|
Nézz a tükörbe! Mit látsz? Ez a korcs te lennél? |
Forradalmaid jobb sorsra szántak ennél. |
Hadd lássalak, mint Bartók, szépnek, gyönyörűnek, |
Sárból újjá születni, jobbik magadhoz hűnek. |
|
|
|