Gondolatok egy személyi számítógép szövegszerkesztő programjának memóriájába elmentve
Hová lépsz most, gondold meg, Időutazó, |
a tizenkilencedik század hírhedett balekjai közé, |
a honfikörbe, ahol a hímsoviniszta macho férfiak |
tiszte a rendrakás a világ dolgai közt, miközben |
a fennkölt eszmék úgy szállonganak fürtös fejük körül |
akár a pipafüst… De röhöghetünk-e elődeink |
romantikus túlzásain? A stílusukon példának okáért? |
„A csillagászat egy vak koldusasszony |
condráin méri a világokat?” – Naná – vigyorgunk –, |
nem csak koldusasszony, hanem még vak is! – |
A költészet mindig is nagyon értett ehhez: |
látomást lobbantani ésszerű alku helyett. |
Hanem egy őrült világban mi az, hogy ésszerű? |
És másfél évszázaddal több csalódás bölcsebbé tesz-e? |
Előre megy-e a világ vagy hátra? Vagy épp egyhelyben áll? |
Vagy egy adott pont körül kering? Vagy hullámként mozog? |
Egy-két emberöltő, és láthattunk kipukkadni két utópiát is… |
Két világháború, százmillió halott. |
Az emberfaj sárkányfog vetemény. |
A termőtalajt ezután előírás szerint |
bőven trágyázzuk tudományos kreativitással, |
s kihajt a történelem szerencsevirága; |
lottón húzzák ki, pusztít-e, teremt-e? |
Minden kor megtermi a maga szörnyeit: |
Hitlert, Caligulát, embernyúzó asszír királyokat |
(ez nem költői kép: szép asszír szokás volt |
elevenen megnyúzni a hadifoglyokat) – |
a rossz mindig logikusan következik a világszerkezetből, |
a jó viszont mindig szabálytalan, |
kavics a fogaskerekek közt, géphiba… |
Szavakban, költészetben, szappanbuborékban |
reménytelenül reménykedőknek, |
mi dolgunk egy legújabb extrákkal szerelt |
és minden eddiginél tökéletesebb világban, |
hol hallani már a gének énekét? |
Kimondani, amit elődeink, a balgák |
és balekok már annyiszor kimondtak, |
a hagyományos, közép-európai „mégis”-t? |
Világnagy éjszaka. A rádióban Ekhnáton himnusza szól: |
fordítsd felénk fénylő orcádat, Napvilág! |
|
|