Ő

Ahogy az egyházak tanítják

Úgy biztosan nem

Világnagy vállfaként

Hogy ráaggassuk vétkeinket

És üdvözüljünk

A menny viszontszolgáltatásaképpen

Kételkedés nélkül nincs bizonyosság

S miért lennék pont én a sátán

Ha valamit csak jól szeretnék érteni

És ezért eszméről eszmére ugorva

Megkísérlem az átkelést

A zajló csillagjégfolyón

Bölcseletileg ez

A saját farkába harapó kígyó esete

A végtelennel

Költőileg viszont

Másképp sehogy sem értelmezhető

Ember vagyok embernek képzelem

Csak nálunk tökéletesebbnek

Tudja a különbséget jó és rossz között

És nem roppantja össze

A rettenetes felelősség

Hadd hihessem mindenek ellenére

Hogy létezik

Hogy van mérték az általános viszonylagosságban is

Hogy ő a harag és a lázadás is

Betegségben és bajban

Amíg csak élek

Hadd éljem szép világomat

Az ő világát

Az ő nevével

Kimondhatatlan

Parázsként égető

Nevével néma számon