A létező szocializmusról
A létező szocializmus két legfőbb hibája, |
Hogy sem szocializmus nem volt, sem nem létezett. |
Az, ami létezett, a sajtszagú, trampli diktatúra, |
Mindent a maga méretére kicsinyített: |
Házat, utcát, életet, halált. Nem mintha nem |
Lett volna a kisszerűségben is szenvedés, |
De az is kisszerű volt, elfért olyan mondatokban, |
Hogy „kiutazása közérdeket sért” és „ezt mi most |
Elvisszük” (egy Jugoszláviában kiadott, magyar |
Nyelvű újságot, a vasúti fülkéből, útban Zágrábból |
Hazafelé) meg „szerencséje, hogy az őrnagy elvtárs |
Tud angolul” (és így saját hatáskörében eldöntheti, hogy |
Veszélyt jelentenek-e John Donne versei az államrendre |
Nézve). A hülyeség volt kibírhatatlan; az, hogy ebben |
Teljék el az életünk, hogy haló porunk fölött is otromba |
Szoborrá öntött bronz izomemberek álljanak őrt. A diktatúra |
Azzal is gyilkol, hogy belélegzed, hogy élsz, |
Hogy egyik nap jön a másik után és mindegyik ugyanolyan, |
Hogy meghízol és nem ismersz magadra a tükörben, |
Mert az is ő, ahogy utálod, ahogy ellenállsz, |
Míg történeted köré az éjszaka írja |
A fényregény egyik lehetséges befejezését |
Vörös köddé enyésző csillagaival. |
|
|