Petri György halálára
| A makacs élő lassan elfogyott, |
|
lerágta róla a húst a rák. |
| Könnyen kapta ölébe a Fekete Vőlegény |
|
a csonttá soványodott, szakállas arát. |
|
| Csak csont és bőr és fájdalom, |
|
mint Radnóti gyászversében Babits, |
| bár Petrinek kábítószerül ott volt még a cigaretta, |
|
s a szívószálon át szürcsölt sör is. |
|
| Botrányos lázadó…Versei anyagává hódította |
|
a német filozófiát s az ÁVÓ-t, |
| hogy szökött fogolyként járva a korszakos sötétben |
|
elérhessen egy napsütötte sávot. |
|
| Az élet az, ami lázad itt, piál és verset ír, |
|
ő nyújt kezet a kőszobornak, |
| és nagy lezseren vonogatja a vállát, |
|
hogy fene se bánja, mit hoz a holnap. |
|
| S testvérünk ő, a költő és a zord bohóc! |
|
Sebzett gégéjén át a lelke vagy mije kilebben, |
| s a kekeckedő gyertyaláng kialszik |
|
a rázúduló kozmikus hidegben. |
|
|
|