|
Álmodám ezen négy sor verset az Úrnak 2000-ik esztendejében, 24-edikén januárius havában, éjtszaka. Felettébb különös valóban, hogy az én apám ötvenöt évvel ennek előtte megholt, mikoris hollófekete hajában csupáncsak nehány ősz csík esék vala, és én őtet apámuramnak soha az Istennek világán nem szólítám eddigelé. Gyanítom, nem is ő ül azon széken, hanem maga az élet.
| Nem társaságban, egyedül. |
| Tanúsítja, hogy itt a tél. |
|
|