A denevérember
|
Vállamra akasztja szárnyát |
Fejjel lefele lógva az űrben |
|
Mely beborít mindent hegyet és óceánt |
Látom radarja zöld szemével |
|
Hogy hiába minden csodás megújulás |
Nincs erő hogy a pusztító |
|
S a kései gyönyör sem más mint átverés |
Csak az őrző-védő testépítőktől |
|
A párkáktól kicsalt haladék |
|
Míg rákmenetben hátrál az élet |
|
S tök mindegy már ki ad ki kap |
És feketén izzik a fekete égen |
|
|
|