| New York, te kávéház, te félvilágnyi város! |
| Ahogy Kosztolányi áhítozott a new-ra, |
| úgy léptem a Columbus Avenue-ra, |
| mely az űrrel és a Central Parkkal határos. |
|
| Viszketeg lét. Versenyez, sosem álmos; |
| pornó, a nejlonzsákban fej nélküli hulla. |
| Százemeletes gejzír tör fel, majd lehull a |
| sárba, hová minden élőt jeges halál mos. |
|
| Az ifjúság eltűnt. A kávéház romokban. |
| Bár pénzváltókkal és kurvákkal rakva ott van – |
| mégsincs. Sivatag. Szél fúj. Semmi sem a régi. |
|
| Osvát nem jön. Kosztolányi egy árnyat ápol. |
| Hideg árad belőlünk és Amerikából, |
| hol ég minden csillár, csak egy nem ég, az égi. |
|
|