| Költözz a művelhető csillagokba! |
| Ott tán nem a gazember a nyerő. |
| Csillagnál csillogóbban hajnalodna |
| szemed előtt a zengő fényerő. |
|
| A kőnehéz kín is csak átlebegne |
| a szorongástól fuldokló szobán, |
| s a történetnek mintha célja lenne, |
| nem csak megesne tompán, ostobán. |
|
| Mérgeidet, világ, többé nem innám, |
| főképp nem hánytató politikát. |
| Száműzetésem végső végein, lám, |
| az ép elméhez mondanék imát. |
|
| De szerelmem, e surrogó madárszárny |
| bőrömhöz ér, és megborzong a csont. |
| Nagy bolondság, hogy árva segíthet az árván – |
| izzásuk mindent föléget s leront. |
|
| Jó volna élni még? Jöjj, szív, segíts föl, |
| oldozd le összevérzett ingemet! |
| Egy füstcsík emelkedik föl a sínről – |
| azt nem temeti el, ki eltemet. |
|
|