|
A Kozmosz éneke; 1923.
A szonettkoszorú hatodik szonettje
|
| A holdas fények rajta, mint ha kertben – |
| ez még az ifjuság költészete, |
| melyet nem aggaszt, hogy magot vet-e |
| vagy mérget adagol egy-egy szonettben. |
|
| Él, és őrült örömét leli ebben. |
| Világa test, és testtel van tele. |
| Dicsőség, hogy ő vetkőzteti le, |
| és úgy verseli meg, hogy senki szebben. |
|
| Ó istenek sugárzó bujasága, |
| mi szebb, mint az ifjúság butasága? |
| Mennyi romlandó áru! Mennyi láng! |
|
| Ez még a fejtetőre állt világ, |
| kívül a festmény, cím és képkeret benn: |
| „Világbogárkák szárnya csókra rebben.” |
|
|