|
Szeretettel köszöntjük Töred Bélát és nejét, első adásnapunk óta hűséges, budapesti előfizetőinket
Magyar Televízió
|
Oly korban éltem én a földön, |
mikor a majom visszaszállt a fára, |
a százrészes tévédrámák közé, |
hol a hős daliás menedzser, lő, sose fél, |
s az elhagyatott nő könnyek közt kefél. |
|
Oly korban éltem én a földön, |
mikor Elektrát elektronikába |
úsztatta át a nagy képmutató; |
világképén a Föld roppant vegyesbolt – |
vehetsz Wilkinson pengét s Knorr levesport! |
|
Oly korban éltem én a földön, |
mikor a hajló nádszál volt a mérték, |
és Siker a mi Urunk-Istenünk, |
és prófétája a nézői pontszám, |
és híg szar gyűlt a kincseskamra polcán. |
|
Oly korban éltem én a földön, |
mikor az ember egy fotelben ülve |
rágcsált, sörözött, lazított, butult, |
s mint akit magába új vízözön nyel, |
bámulta saját vesztét mély közönnyel. |
|
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . |
|
Oly korban éltem én a földön, |
mikor a Guttenberg-galaxist mikrofilmre vették, |
betűivel meg pókereztek, és a főhelyen |
egy világító szemétláda állt, |
s élő adásban látta az emberiség a Nagy Agyhalált… |
|
|