Kiegészítés a Filozófiai Lexikon Esztétika címszavához avagy Te, figyelj, Mityu, olyat írtam, hogy kigyullad tőle a papír*

Két verset írok két egymást követő napon.
Az egyik tűrhető,
a másik egy kalap szart sem ér.
Ugyanaz az ember írja mind a kettőt,
ugyanabban az életkorban,
ugyanannyi tudással és tapasztalattal.
Sőt, még a köd ülte szellemtartományban is
ugyanaz történik, mint mindig, s pont ugyanúgy.
Ugyanaz a csőr kopog koponyám belső falán,
ugyanaz a hang diktálja a vers szövegét.
Ugyanúgy érzem, hogy Nem igaz! Repülni tudok!
Ugyanaz a tüzes érintés a homlokomon.
A két vers mégis ég és föld.
Kérdezem én, mitől?
A KURVA ÉLETBE, MITŐL?
A versek istene lótuszülésben ülő aranyszobor.
Mindene gömbölyű, kis pocakja van.
Hallgat és mosolyog.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]