Egy jó borivó vágáns éneke a Carmina Buranából*

(Túlpolitizált éveinkre)
Halálmadár kuvikolja
 
 a fekete lombban:
kórság és ragály lakását
 
 lásd a hatalomban.
Kioltja szemed világát,
 
 összetöri mércéd,
hazugsággal marja sárrá
 
 mondataid ércét.
Ujjujuj, az ördög vezeti a táncot,
arcodra varázsol ráncot,
nyakadra vasláncot.
Társad, aki volt eleddig,
 
 sarkon fordul, otthagy.
Mulatozol, mint az élők,
 
 de belül halott vagy.
Hívedül lakájt szegődtetsz,
 
 címeres gazembert,
ki pátenssel lopja össze,
 
 ami karddal nem ment.
Ujjujuj, az ördög vezeti a táncot,
arcodra varázsol ráncot,
nyakadba vasláncot.
Kárba vész önáltatásod,
 
 műved féreg rágja;
hiába két súlyos érve,
 
 a bárd és a máglya.
Birodalmak sziklaszirtjét
 
 egy perc porba rontja –
ki a koldus, ki a császár,
 
 nem vallja ki csontja.
Ujjujuj, az ördög vezeti a táncot,
arcodra varázsol ráncot,
nyakadba vasláncot.
Legjobb lenni csavargónak,
 
 semmirekellőnek,
aki buzgón oltja lángját
 
 tüzet fogó nőnek.
Megcsapatják, lenyakazzák,
 
 nem kell ahhoz per se,
de túlél száz birodalmat
 
 jó borról írt verse.
Ujjujuj, az ördög vezeti a táncot,
arcodra varázsol ráncot,
nyakadba vasláncot.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]