Konzertstück*
A Magyar P.E.N. Club Elnöksége és Intézőbizottsága közli: kerüljük a szóvirágokat! A lényegre! Lelki finomságra vall a Magyar P.E.N. Club Elnökének az az elhatározása, hogy a klub tagsága Somlyó Györgyöt a Magyar P.E.N. Club Emlékérmének átadása alkalmából a saját (értsd: Somlyó György) művének bemutatásával köszöntse fel. Lelki finomságáról kialakult benyomásunkat még inkább elmélyítheti a Magyar P.E.N. Club Elnökének az a további elhatározása, hogy Somlyó György szigligeti tartózkodásának zavartalanságát biztosítandó, Somlyó György saját művének megírására Orbán Ottót, klubunk köztiszteletben álló alelnökét kéri föl. Vajh e nemes férfiak példáját követendő lenne honunk! Éljen a magyar!
Kelt Budán, a hóesésben, hová a Magyar P.E.N. Clubot a Nouveaux Riche (Új Rizsa) Alapítvány a legszívesebben kirakná
Zweiter Satz: Somlyó György saját műve
avagy egy minden cicoma nélküli, egyszerű lírai darab, avagy az ember egy bizonyos életkor után letisztul, avagy tekintettel a lakásbetörések meredeken emelkedő számára, egy vegyes betű- és számkombinációs szuperzárószonett a Talizmán ciklushoz, avagy egy opera seriabuffa négy felvonásban, avagy egy triószonáta, avagy a szonettsírba zárt Frankenstein koporsójából és magából kikelve teremtője elleN fordul és szembe dicséri, mely alkalmat megragadva a Magyar P.E.N. Club Elnöksége és Intézőbizottsága a fentebb leírt módon mozgásképtelenné tett Somlyó Györgynek átadja az ARION című kiadvány szerkesztéséért neki ítélt P.E.N. Emlékérmet
DON OTTAVIO
| |
|
Óbégatsz, Múzsám?: – Jaj, be ne palizz mán!? |
| |
|
Óbégass csak! Remekbe szabva, netten |
| |
|
áll itt utolsó utáni szonettem, |
| |
|
mellyel – quasi – kibővül a Talizmán.
|
|
| |
|
Álmélkodhatsz duzzadó mell- s karizmán, |
| |
|
hát még azon, hogy szól is majd helyettem |
| |
|
(mert momentán nem tudom, hova tettem, |
| |
|
egy perce bár még megvolt a karizmám*). |
|
DONNA SEXTETTA*
| |
|
Most zengenem kéne őt fülbe-orrba, |
| |
|
hogy tudd meg, Robin, tudd meg, Marion, |
| |
|
nincs becsesebb könyv, mint az ARION, |
| |
|
de hangom visszafogja a szemérem*; |
| |
|
szóljon hát helyettem az érdemérem! |
| |
|
Hanem, hogy mégse essen rajta csorba, |
RECITATIVO*
Szívből jövő gratulációinkat meg más, a protokoll által megkívánt, halk sikolyokkal és mély sóhajokkal kísért megnyilatkozásainkat, úgymint Ki kaphatná ezt több joggal, mint te? és Régóta kijárt már neked ez, Gyurikám! stb. stb., szóval az egész maradék hóbelevancot szorítsuk bele
DUNOIS, KATONA, EGY GLOIRE MENTI FUSTÉLY
a tizenötödik, furmányos, poszt- s premodern fattyúsorba*!
|