Fújj, szél! Dühöngj vihar!
Egy hatvan éves költőben mi lehet érdekes még? |
Tanuljon meg rap-pelni, kardot nyelni, fejen állni? |
Még ha repülni tudna megtanulni, |
fürdőköpenyét tárva ki szárnynak, mint egy hazai Denevérember! |
Bár ki tudja… Őt már elkönyvelte a korszak könyvelése, |
s mennyei főkönyvét az Isten is rühelli újra fölütni… |
Egy urnahely a falban és pár krumplifőzelékbe jó babérlevél – |
ez már csak így marad. És ami nem változhat: unalmas! |
Hátára fordított bogár, kaszál és kalimpál, hiába. |
Írhat az új divat szerint, ha tud, de nem élheti újra az életét. |
A Lear király viharjelenete mennydörög be fürdőszobánk ajtaján: |
PÉNZES POSTÁS (jő és csönget) Honn van-e Ottó bácsi?
|
Mire kedvelt lányunk, hű CORDÉLIÁNK: |
Honn, édes úr, de épp zuhanyozik. Majd aláírom én. |
|
|