Rákóczi-nóta

Egy nádfödeles országban lángcsóvát hajigálni –
ehhez értünk, ebben nagyok vagyunk!
Túlélni tiszta szívvel aljasságot és halálveszélyt,
s rögtön utána bemocskolni magunkat egy ócska pártütéssel,
teli torokból üvöltve a gyalázatos marhaságot,
hogy nem is volt Második Világháború,
s Ravensbrück, Majdanek, Treblinka és a többi perzselő név
csak helynevek a térképen, bármit is ugatnak a liberálisok…
Mi tett ilyenné minket? A rossz történelem?
Ezért találunk rá a kotorékeb ösztönével
ruhásszekrénybe bújt zsidóra, padlás-zugban kucorgó kulákra?
Ezért leghőbb vágyunk, hogy jó sajtónk legyen?
Ezért küldjük (miután jól megtéptük) szerelmünket a sarokra,
hogy összestrichelje a mindennapi mítoszravalót?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]