1944 karácsonya*

Itt van újra szent karácsony,
 
a kis Jézus ünnepe,
kilesnék, mint rab a rácson,
 
az időbe, kifele.
Kilesnék, de vastag posztó
 
takar nyílást, ablakot,
három király, kegyet osztó,
 
orráig sem látna ott.
 
Ijúú, ijúú, hullj, bomba;
 
veszett világ, döntsd romba!
Fényes csillag sincs az égen,
 
barmot, jászolt nem jelöl.
Nagy Heródes vak dühében
 
találomra öldököl.
Hol a poronty, kit a nő szült?
 
Egy gyereket sem talál
(mert a portól mind megőszült,
 
s mind öreg, mint a halál).
 
Ijúú, ijúú, hullj, bomba;
 
veszett világ, döntsd romba!
Ajtórésben foszlik köddé
 
borostás, sovány apám,
élve, halva soha többé
 
nem látom már ezután.
És felröhög egy hiéna,
 
verik vasrúddal a sínt,
csukladozva a sziréna
 
pincesírba zár megint.
 
Ijúú, ijúú, hullj, bomba;
 
veszett világ, döntsd romba!
Walpurgis-éj, őrült ünnep,
 
a világ az ördögé,
rusnya valaga kidülled,
 
lángot fingik a föld fölé,
s hamvába hal a világ itt,
 
minden üszök és korom,
csak egy égő ház világít –
 
fénye a gyerekkorom.
 
Ijúú, ijúú, hullj, bomba;
 
veszett világ, döntsd romba!
Luftwaffenspiel, eszelős játék,
 
csillagszóró, hintaló,
elolvad a sok ajándék,
 
mint a hó, mint a hó,
fallá csak a láng kövül benn,
 
az Isten sem töri át;
látom őt: a fagyos űrben
 
hajt egy tüzes karikát.
 
Ijúú, ijúú, hullj, bomba;
 
veszett világ, döntsd romba!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]