Harmincas évek, Bartók zongorázik, a közönségben ott ül József Attila*
ujjai föl-alá futnak a klaviatúrán |
|
selymes szőrön a lázas láva |
|
föltalálja a függesztőónt |
mérőléccel méricskéli az Isten |
|
démonokon lovagolni csak ő tud |
emberevők táncolnak a tűz körül |
nem a zongora dübörög itt a föld reng |
|
|
|