Távolbalátó*

(Közszolgálati vers)

E. P.-nek

 
A hírek közt egy-egy rémült arc röppen föl időnként,
 
s – pislogó kő – a kékes képernyőbe csobban.
Ő a kivétel. A mindenre elszánt profi önként
 
s lángoló lélekkel fürdik a sugárzó mocsokban.
A kor hőse a szolgálatkészen mosolygó, pösze szépfiú,
 
aki hat nyelven tudja, mi a dolga –
mindegy, mi van soron, Ciprus, Grönland, Ryu-Kyu,
 
az Amazonas vagy a Volga.
A fő, hogy behízelgő hangon szóljon, aki szól,
 
s hogy minél többet adjunk föl magunkból.
Kelj föl rabágyad kőpárnáiról…?
 
Röhej, hányinger, undor.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]