A vaksi orrszarvú letipor mindent. Azt képzeli, ő az élet: |
a takony és vér Talleyrand és Fouché; |
|
s hogy látomása valóban egy új és jobb világé |
és nem csak a megtömött hasé. |
|
A kisszerűség kiáltja ki császárnak magát. Babits forog a sírjában, míg |
odafönt pártszempontok tágítják egy rozsdás feszítővassal a ház falán a rést, |
|
s a ködös holnap csillogó szónoklatokban tündöklő ekéje |
kiszántja a kizsarolt földből a tegnapi és a mai vetést. |
|
|