Martinuzziak kora*

A vaksi orrszarvú letipor mindent. Azt képzeli, ő az élet:
a takony és vér Talleyrand és Fouché;
s hogy látomása valóban egy új és jobb világé
és nem csak a megtömött hasé.
A kisszerűség kiáltja ki császárnak magát. Babits forog a sírjában, míg
odafönt pártszempontok tágítják egy rozsdás feszítővassal a ház falán a rést,
s a ködös holnap csillogó szónoklatokban tündöklő ekéje
kiszántja a kizsarolt földből a tegnapi és a mai vetést.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]