Gyere, súgja Schubertnek a Halál*
Bár ébren minden percünk azt sugallja, |
|
hogy messze még, hogy messze még, |
szendergő szellemünk borzongva hallja, |
|
mint dallamot, mint vers-zenét, |
|
a tompán lüktető, földmélyi hangot, |
|
hogy jaj nekünk, hogy jaj nekünk, |
valaki húzza a lélekharangot, |
|
hogy véget ért az életünk, |
|
s nem ébreszt többé tömény fűszerével |
|
sem föld, sem fű, sem víz szaga, |
s nincs és nem is lesz már, csak örök éjjel, |
|
csak éjszaka, csak éjszaka. |
|
|
|