Az ifjúság rabszolga gladiátor, öntudatlan állat, |
|
majom a majommal makogva közösül, |
utána se néz a gyönyör pillanatának, |
|
gerince tölt és lő, mindegy, hogy mibe sül. |
|
Az öregség közelebb kúszva a halálhoz |
|
egy tölgyest irt ki, húzza a fűrészt hosszan, |
s bár minden percet megáld, mindent meg is átkoz, |
|
míg öléből a forró mag kicsusszan. |
|
|