A háború a világhódító Nagy Sándornak való, |
a cserkészvezetőnek, aki a macedón dzsemborin kedvtelve nézte, |
hogy harcosai egymást melengetik testükkel az élet hidegében. |
Az utolsó csikket is megosztják, nyilatkozta a krónikásnak, |
bár szívből utálta a liberális sajtót, |
mely őrült zajt csap minden szaros kivégzés körül, |
amikor itt, a vak is látja, a világ kultúrája a tét… |
Ha már megtörtént, ami történt, tekintsük benne a jót! |
Sajnos a szögesdrót kerek drótból készül és nincs jó oldala; |
a háború az, aminek a huszonnégy éves Pilinszky látta: |
a mozgókép elve szerint pergő időnek |
egy tébolyult vagy-vagy-gyal kimerevített kockája; ketrec, |
melyben örökké tart a kárhozat fényessége, a füst, a hőség, |
s a lények, mint a rúdon verdeső, vágásra váró szárnyasok. |
|