A háború szépsége*

A háború a világhódító Nagy Sándornak való,
a cserkészvezetőnek, aki a macedón dzsemborin kedvtelve nézte,
hogy harcosai egymást melengetik testükkel az élet hidegében.
Az utolsó csikket is megosztják, nyilatkozta a krónikásnak,
bár szívből utálta a liberális sajtót,
mely őrült zajt csap minden szaros kivégzés körül,
amikor itt, a vak is látja, a világ kultúrája a tét…
Ha már megtörtént, ami történt, tekintsük benne a jót!
Sajnos a szögesdrót kerek drótból készül és nincs jó oldala;
a háború az, aminek a huszonnégy éves Pilinszky látta:
a mozgókép elve szerint pergő időnek
egy tébolyult vagy-vagy-gyal kimerevített kockája; ketrec,
melyben örökké tart a kárhozat fényessége, a füst, a hőség,
s a lények, mint a rúdon verdeső, vágásra váró szárnyasok.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]