Eszterlánc

 

 

 

 

A levegő

Láthatatlan üstben
 
fő a kék,
az üst alá gyújtós
 
kéne még.
Rity-roty, ha a hab
 
feljő,
kibukik az üstből a
 
felhő.

 

 

 

Parittya

Ez a kerek a világ,
 
az a gömb a Nap,
a zöld hajú föld fején
 
az arany kalap.
Azon fészkel a sugár,
 
különös madár,
 
csőre sincs, tolla sincs,
 
mégis szárnyon jár.
Gyerekszoba ablakán
 
huss, bekandikál.
Babszem Eszter mit csinál?
Nem babszem az, parittya,
a rekordot javítja.

 

 

 

Mi van a zsákban

Tisztelt Hallgatóság,
ez itt egy hálózsák,
benne szuszog Eszter,
a kisinge jeszter,
a kabátja raszter,
a nadrágja flaszter,
a sapkája muszter,
a papája suszter.

 

 

 

Első Kormos István

Pista öcsém egyszer este,
 
ujjujjujjujjuj,
kiszökött a széntelepre,
 
ujjujjujjujjuj,
belebújt a német kokszba,
 
ujjujjujjujjuj,
az orrát is bekormozta,
 
ujjujjujjujjuj,
arra jöttek rémes árnyak,
 
ujjujjujjujjuj,
megválasztották királynak,
 
ujjujjujjujjuj,
arra jött egy pisze kislány,
 
ujjujjujjujjuj,
„Szerbusz, Első Kormos István”,
 
ujjujjujjujjuj.

 

 

 

Eszterlánc

Lánc, lánc, eszterlánc,
Eszter arcán van egy ránc.
Lánc, lánc, eszterga,
pörgött tegnap, pörög ma.
Lánc, lánc, eszterhéj:
„De kócos vagy, Eszter, héj!”

 

 

 

Az ég

Miből van az ég?
 
Levegőből.
Láthatatlan malma
 
szelet őröl.
Hajnalban a lisztje piros,
 
délben kék,
délutánra kosárban a
 
fényesség.

 

 

 

Latrok

Ifjabb Lator László
 
örökölt egy várat,
de nem is csak egyet,
 
hanem egy jó párat.
 
Barátait hítta,
a sok csuda kastélyt
kocsmában elitta.
„Hej, te Lator László,
 
eszi is a bánat
útonállás közben
 
a lator apádat!”

 

 

 

Rugdalódzó Gombóc Eszter

Rugdalódzó Gombóc Eszter
fűrészelő művész,
torkában egy
dó-ré-mi-fá fűrész,
húzza-vonja:
khr-brr, le-le –
a füle is kipirul be-le.
Eszter, Eszter,
hogy képzeled ezt el,
egy fejet ketté minek repesztel?
Heő,
mondja erre ő:
tudomása szerint
így előkelő.

 

 

 

A szél

Miből van a szél?
 
Semmiből.
A semmivel teli zsák,
 
hopp, kidől,
zúg a kék üresség
 
sóhaja,
hogy lobog belé a
 
lány haja.

 

 

 

Pilóta

Kék, lebegő kék,
tág levegőég.
Ott repül a pilóta,
ki tudja, mióta?
 
Egy hete,
 
két hete
 
száll az a
 
gép vele.
Járja a mennyboltot.
(A leszállója elromlott.)

 

 

 

A víz

A Nap a tűz,
 
a Föld az üst,
a pára, a gőz
 
olvadt ezüst.
De hogyha kihül,
 
tóvá kerekül,
földrészek viselik
 
ékszerül.

 

 

 

Torreádor

 
Bika, bika,
 
fekete
feje meg a
 
feneke.
Dúl-fúl, toporog,
a homok csikorog.
 
Jaj, a bika, jaj!
 
Jaj, jaj, jaj!
 
Itt van a baj.
 
Itt jön a bátor:
a torre, a torre,
 
a torreádor!

 

 

 

Mese

Elindult a forrás
 
patak-iskolába,
köveken, kavicson
 
porzott a lába.
Zöld mezőre érve
 
folyó lett belőle,
vastag dereka,
 
zöld a bőre.
Világot járva
 
lett belőle ember,
a Nagytanácsban
 
ősz hajú tenger.

 

 

 

Mi a jó

A folyónak mi a jó?
 
A hajó.
 
(Ha jó.)

 

 

 

Miért laknak a majmok délen?

Északnak ment egy pávián,
és túl is járt már Pávián,
amikor gondolt egy nagyot:
„Ezek az északi fagyok,
a végén majd még megfagyok,
és pá szavanna pá lián!”
S átvágott újból Pávián
 
a pávián.

 

 

 

Érdeklődő

Apa, figyelj, most kérdezek valamit,
te hallottál róla, hogy ez, ami itt,
ez az izé vagy, hogy úgy mondjam, micsoda,
ami innen jár le naponta oda,
vagyis úgy értem, hogy nem innen, csak itt,
és járni ugyan nem jár, ellenben közlekedik,
na szóval, hogy ez a… tudod már, mire gondolok,
ez a bizonyos, nagyon is fontos dolog,
ami leginkább akkor, amikor van az a hogyhívják,
persze, lehet, hogy máshol és máskor még inkább,
ha valaki példának okáért éppen egy ilyesmit keres…
Most mitől vagy már megint ideges?

 

 

 

Családi titok

Hírnevünkön van egy folt:
anya régen gólya volt.
Reggel, amikor kelni kell,
szeméből a könny pereg,
s nem is szól, csak kelepel:
„Kelek már, kelek, kelek…”
Csak a fejét nem rejti a szárnya –
arra ott van a kispárna.

 

 

 

Csillagok

Csillagok, csillagok,
zsákban fénymagok.
Csipegetik őket
 
fekete csibék,
hízik is ott fönn
 
a feketeség.

 

 

 

Erdő sűrűjében

Jó reggel kimentem,
az erdőbe mentem,
erdő sűrűjében
gallyat szedegettem,
 
virágom, virágom,
 
kertem ékessége,
 
szívem fényessége,
 
gyönyörűsége.
Az erdőbe mentem,
gallyat szedegettem,
erdő sűrűjében
gyöngyen lépegettem,
 
virágom, virágom,
 
kertem ékessége,
 
szívem fényessége,
 
gyönyörűsége.
Gallyat szedegettem,
gyöngyen lépegettem,
feneketlen kútba,
szerelembe estem,
 
virágom, virágom,
 
kertem ékessége,
 
szívem sötétsége,
 
keserűsége.

 

 

 

A faállatok

Azt mondják a faállatok,
rémes ez a faállapot.
 
Ha így teszünk,
 
nyikorog,
ha úgy teszünk,
 
csikorog,
a nyakunk, a derekunk
 
sehogy se forog.
Hogyha télen fabált csapnak,
föl ne csapjál faállatnak!

 

 

 

Cigányok

 
Csillag alatt
betlehemi királyok,
áznak a, fáznak a,
harmonikáznak a
 
cigányok.
Fejükön a koronájuk,
bársonyból a ruhájuk,
 
a ruhájuk,
nótára áll a szájuk:
„Isten napja, te árva,
süss a szegény cigányra!”
 
Csillag alatt
betlehemi királyok,
áznak a, fáznak a,
harmonikáznak a
 
cigányok.

 

 

 

Telelő

 
Kertek aranyán
 
mocsok és korom,
 
Zú, zú, zúg a szél
 
ajtón, ablakon.
Csikók, borjak
dideregnek, fáznak,
tenger sárban
áznak.
Tél, tél, tél,
minden hófehér,
csikorog a fákon a dér.

 

 

 

Indiában

 
Indiában, Indiában
a hidegben nagy hiány van.
 
Csupa seb
 
Június,
 
tüzesebb
 
Július,
hát még Augusztus!
Fagylaltra ott mindig van gusztus.

 

 

 

A föld

A Föld gömbölyű,
 
nagy labda,
a téren egy srác
 
rugdalja,
fölszáll,
 
jön a nyár,
földet ér,
 
itt a tél.

 

 

 

Mutatvány

 
Eszter,
mutatványod kezdd el!
„Mélyen tisztelt közönség,
nézzék meg a vasöklét,
ha a szájába veszi,
a vasat is megeszi!”
 
Eszter,
mutatványod kezdd el!
„Ez a gomb itt a szeme,
hol bandzsít, hol néz vele,
aki ettől meg nem rémül,
szívesen látjuk vendégül!”
 
Eszter,
mutatványod kezdd el!

 

 

 

Mire vár

Mire vár a halász?
 
Halra.
Mire vár a merész?
 
Merszre.
Mire vár a fűrész?
 
Falra.
Igaz ez, te halász?
 
Persze.
 

(még egyszer)

Mire vár a fülész?
 
Fülre.
Mire vár a vadász?
 
Vadra.
Mire vár a fűrész?
 
Padra.
De minek neki az?
 
Fűre.

 

 

 

Két kis vers

 

1.

 
A kalapos
 
alapos,
jól érti a dolgát:
a kalap úgy divatos,
ha csúcsosan hordják,
 
nem is
 
ha lapos.
 

2.

Bűnös-e a fog abban,
hogy pösze a fogatlan?
 
Tyakif!
 
Tyakif!

 

 

 

Bábuk

Aj, te spanyol Eszmeralda,
csörgődobos menyecske,
érted sírom napról napra
a két szemem veresre,
 
ej-haja, ej-haja,
a két szemem veresre.
Ne sírd értem, Kozák Iván,
a két szemed veresre,
mert akit én vágok kupán,
fektében is elesne,
 
ej-haja, ej-haja,
fektében is elesne.

 

 

 

Testvérek

Kati bújja a könyveket,
Eszter bőg, hogy bereked.
 
Kiforog,
 
beforog,
 
hasmánt mocorog,
 
elevenen ingó mérleg.
 
Kati már nagylány,
 
zsebében a tudomány:
„Kétségkívül mászik, kérlek.”

 

 

 

Egyformák

Kati és Eszter
 
egyformák,
nincs is náluk
 
egyformább.
Egyik kicsi, a
 
másik nagy,
mégis mása a
 
másiknak.
Ha kicsi, ha nagy,
békén sose hagy.

 

 

 

A világ

Zúgó malomkő,
 
forog a világ,
hajtja az idő a
 
csillagkarikát,
kék suhogásban
 
zöld méreg,
nyújtsd ki a kezed és
 
eléred!

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]