Derű és vidámság
| Ezen a mennyei vakondtúráson |
| ahol a helyi öldöklések mellett egy huzamosabb háború is folyik |
| és napjaik bunkerében hasalva tudják az idő névtelen hősei |
| hogy a mosoly csak áltatás és az öröm csak a halál haladéka |
| mert a nagy ügyek kis ügyekből tevődnek össze |
| mert a győzelem ábránd egy olyan ütközetben |
| ahol számokkal ágyúzzák a parasztházakat |
| mert nagy szobrász a megélhetés és birkapofát farag az emberarcból |
| és az éhségnek nincs költészete sem érzéke a szubsztanciákhoz |
| ezen a földön ahol a szegénység nem újság |
| és senki nem bolond a megrendüléstől dadogni és könnyezni |
| mert ki nem szállt le már valamilyen keresztről |
| és ki nem áztatta szögektől elgyötört lábát egy lavór vízben |
| melyik gépírónő nem támadt fel miután elégették a családját |
| és ki nem felejtette el szerelme felejthetetlen arcvonásait |
| ahol mindenki kezet rázott a fájdalomtól megtört özveggyel |
| és mélyen a szemébe nézve biztosította együttérzéséről |
| és táviratozott Lázár feltámadása alkalmából A LEGJOBBAKAT |
| ahol feltalálták a kitartás eszméjét a kínzókamrák ellen |
| ahol ugyan ki nem látott már minden látnivalót |
| és kinek nem korlátozottak a lehetőségei |
| és ki nem cserélné föl az államügyeket egy horgászbotra |
| ennek a kopár anyának a mellén |
| ha a kozmikus bénaság csillagaival a porhoz szögezve |
| nekidőlsz a korlátnak és lenézel a völgybe |
| látod a század reményét vacak kis teherkocsit |
| hátára pakolva amit tűzből tűzbe menekít a maradék motyó |
| bútorok zsákok lábasok csirkék |
| mint egy megölhetetlenül pöfögő bogarat |
| mint egy bádogpofájú hüllőt ahogy a szemével reflektoroz |
| és benzin-nyelvét az erőlködéstől kidugja mint a gyerekek |
| míg a lángok domborműve előtt rázkódó oldalán |
| villog a nikkel márka-jelzés: |
|
|