Weöres Sándor

Máté-passió*   1 Miatyánk kivagyok pampam de azért ragyogok pampam neked ez csak olyan pampam de nekem komolyan pampam Kilukadt a világ pampam belukadt a világ pampam ki-bejár Sanyikád pampam de azért komolyan pampam Minek is teneked pampam hiszen ez tirirá pampam tererem töröröm pumpum idelő odalő bumbum   2 Harcon át marconát harsonáz a költő Átoson Jánoson ráborul a bölcső Ott terem Péteren tizenkét apostol impotens opponens szódavízbe kóstol   3 Jézusomat köszönteni jöttem én, szálló bárányfelhőt, gombos cipőmben arcán korcsolyázni, a néger eszkimók egén fejjel lefelé lógni a próféták közt.   4 KERESZTELŐ SZENT JÁNOS: Would you like some whisky?   JÉZUS MÁRIA:   Ich weiss nicht. SANYIKA: Szálem alejkum.   5 Te, aki hallottad ezt a dalt, melytől több felsőfokú világegyetem szíve megszakadt, te, aki hallottad ezt a dalt, emeld föl lábadat, dugd be a szádba, nagyujjaddal belülről nyomd ki szemedet, és mondd: „reménytelen”, és mondd: „hiábavaló”, mert nincs több lábad, és a füledbe már nem jut.   Gőgicse*   1 Az apám daliás handlé, idejár, odajár, ajvé, toporog kapuban, téren „Kidobott kacat ez, kérem!” Amikor az apám bajban, a fején csöpögő vaj van, amikor az apám ágál, kenyeret, libazsírt drágáll.   2 Messze földön folyó a Neretva, lány kezében de szép a beretva, jó nagyot rúg Karába farába, mért ne rúgna, ha fáj a falába. Miska sógor, ha itt a majális, néha részeg, de néha kajál is, két porontyát ezerbe hasítja, Róza asszony kis ingbe' visítja.   3 Isztor, Nyisztor, Tranzisztor, kend engemet mért piszkol? Piszkolja a nénikéjét, abban lelje némi kéjét!   Mélypsyché* Bunkótskát a mädchen megfogá a’ végen, tyű, mely vala neki, töve s közepi. Sóhajt a’ leánka, Bunkótska, te drága, mit tsiklandsz te, egek, még megrepedek! Ruhe, mondá ő, marrha nőköltő, vajh az mikor repedt föl képzelettől?