Nem akarok
| Megyek az utcán és magamban |
| a hűs, síkos telet viszem. |
| Megölték? Hát megölték. Így van. |
| Elégett? Rombadőlt? Igen. |
| Már minden arcát ismerem, |
| s minden megtörténhet velem. |
|
| Nem véd a fal, nem véd az osztály, |
| nem véd a szó, a kéz, a bőr, |
| s van egy képünk Pompejiből. |
| S rendőr is igazoltatott, |
| pedig hát úrilány vagyok. |
|
| De nem félek. A telet hordom, |
| s a dolgok rólam madarakként |
| aléltan hullnak szerteszét. |
| És szemlesütve, szeliden, |
|
| Nem érdekel a rettegés már, |
| se kín, se kép, se fájdalom, |
| sem a szagok, ruhák, virágok, |
|
| mint egy patak, mely visszahőköl, |
| mint macska, mely ugrása közben |
| s nem akarok. Nem akarok. |
|
|
|