Kakas

A kutya se látta, amint a ködben
az országút szélére röppent,
és körbemutogatta
magát ez a szárnyas paletta.
E körgalléros, borz-nyakas,
e villogó talpig-kakas,
e puffos, sarkos, sityakos
csepp Tizenharmadik Lajos,
tollas motosz, motolla-kényszer,
s hangját a tájba fúrta kétszer.
(De köd volt épp, kecske-tejes,
vagy mint a zabpehely-leves,
langyosan töltötte a gödröt,
s ha felgyülemlett, szinte bőrzött,
de köd volt, s dűlöngtek a házak,
s egy lombtalan jegenye-vázlat,
s följebb már csak az égi tőgyek
rengtek és súrolták a földet,
fehéren csorranva a tájra –
mert köd volt, s őt senkise látta.)
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]