A tüskék…

A tüskék. Van vagy tizenhét darab…
És mennyi, amit félig elfeledtem!
A szerelemről bizony már letettem,
s az agyam: másfél talpalat.
Idő? Igazság? Hová is jutok?
Mint messzelátó keskeny karikájú
feszülök rá az óriási tájra,
lépnek szememben lassú lovasok –
ha nem, hát nem. Izzíthatod a képet,
lovasok, tüskék, karikák hadát,
– míg fehérre lobbantaná magát,
mint facipő, kongó szívébe lépek.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]