A költők és a csillagok

A Kohoutek üstökös feltűnésekor, 1974
Hát már ezentúl nem ragyognak?
Vagy ragyognak, de nem nekünk?
A bölcsek vették át a posztot,
s mi költők skartba tétetünk?
De hisz marad a hold, a csillag,
ez a berendezés marad,
s miénk marad az ősi szakma,
a mindig új: az ámulat.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]