Utálat, utálat az egész

De mennyi része van, hány rétege!
A förtelem dobostortája, tábla,
földtani metszet, kőzet-ábra,
ez a szegények bibliája,
olvashatod az életedet,
undorból préselt rétegek.
Meddig még a prés?
Kínvallatással nem jár felelősség.
Éppúgy mondhatnám az ellenkezőjét.
*
Isten bocsásson meg neked, te hitvány,
mert én nem tudok megbocsátani.
Már óriás a kezem és az állam,
mint egy léggömb, fekszem az ágyban,
nincs bennem egy szemernyi értelem,
miért, miért nő a fejem,
és miért kell beledöglenem –
Régebben hattyúk látogattak,
tizenkét szárnyon a város felett
repültek velem minden éjjel,
ma csak a rémület.
Madár, madár!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]