Babusgatod a szellemet,
félted talán, hogy ellebeg?
Lásd nékem mesterségem ez:
bízd rám a lelki életet.
Ne idvezülj, ne vezekelj,
ne cifrázd. Tedd, mit tenni kell.
*
Aludni, hullni, párna, kábulat.
Ez az egyetlen, ami megmaradt.
A végső alvás sem lesz tán nehéz,
annak, aki mindig aludni kész.
Köszönöm, korom, köszönöm neked,
hogy így altatod eszméletemet,
lám minden undor végül jóra vált:
megkönnyítetted nékem a halált.
 

1953. november

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]