Jég*

Boldogok, akik hisznek.
 
Iszonyú
vasárnap az ablak alatt.
Távolodóban léptei
üres szobában konganak.
Szememre, mint halott szemére,
lassankint ráfagy a világ,
széklába, kar, egy utca-sor,
emlék, pelyhedző szilvafák.
Ha hinnék Benned, mennybe vinnél,
széttárnád meleg tenyered,
s az két kis napként sütne ottan
fölöttem, a folyam felett.
Hasadna a jég, rianással,
keringne langyosan a hab,
s a boldog tárgyak felszökellve
csillognának, mint a halak.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]