Velence
| Nagy, hosszúszálú, szürke bunda |
| volt rajtam, s félig nyitva volt |
|
| Kétoldalt lassan, csöndben úsztak |
| egy kapubolt, egy híd, december, |
|
| Ilyenkor bent a termek alján |
|
| S a szint alatt a cölöpök, |
| s velük a megfagyott szagok, |
|
| és fent a szél, az út sötét, |
| nem tudni meddig ér az ég, |
| csepp rácsos fény egy zsalun át, |
| két ágy, tavalyi pálmaág, |
|
| s a lapos kupola-közökben |
| az óriás torony kiszökkent, |
|
|
|