Óda
Horáciusz, mester, kacatok költője, bölcs, |
Otthagytad, bizony a köztársaságot, |
Mint ama pajzsot a csatamezőn, |
|
Izzadt, fiatal katona botolhat bele |
(Szegény! Kondor, fekete haját simára nyalta a veriték, |
Ádámcsutkája fel-alájár, liheg), |
|
Otthagytad, bizony, mint egy ócska lavórt, |
S hosszan mostad kezed a rideg-fiúarcú császár |
Csinosabb csészéiben. No lám! |
|
S fulladozva, csevegve, egy gyaloghintóban nyelted a port |
A trachomás, csöndesebb Vergiliusszal. |
|
|
|