Óda

Horáciusz, mester, kacatok költője, bölcs,
Otthagytad, bizony a köztársaságot,
Mint ama pajzsot a csatamezőn,
Öblével fölfelé.
Izzadt, fiatal katona botolhat bele
(Szegény! Kondor, fekete haját simára nyalta a veriték,
Ádámcsutkája fel-alájár, liheg),
Aztán eső folyhat bele,
Alul kicsorog.
Otthagytad, bizony, mint egy ócska lavórt,
S hosszan mostad kezed a rideg-fiúarcú császár
Csinosabb csészéiben. No lám!
S fulladozva, csevegve, egy gyaloghintóban nyelted a port
Róma felé
A trachomás, csöndesebb Vergiliusszal.
 

1948. augusztus 30.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]