(Mint Thomas Mann, ha múltba kémlel…)*
Mint Thomas Mann, ha múltba kémlel, |
de kút a múlt és lágy homok, |
úgy küszködöm én is a méllyel, |
múltamban ásva azt a tájat, |
hol az igazság újratámad. |
|
Mi volt igaz? Akár ma vágyam – |
s a két igazság összefut, |
és csitul szomjam percnyi vádja |
(bár mérhetetlen mély a kút): |
a régi kertbe útrakelnék, |
veled. Barátom! Add az elméd. |
|
|
|