Parainezis
| Kinek beszélsz? Ébredj fel, ifjú költő, |
| ki csak dúdolgatsz, félelemtelen, |
| ki ötven, vagy tán ötszáz főbe töltöd |
| magad, egy apró, buja szigeten, |
|
| hol van a nép? Az ábécébe vágott, |
| s ha átfürészli, lesz belőle Krisztus? |
| Hiszed-e, hogy az örök butaságot |
| megváltja egyszer a szocializmus? |
|
| No, döntsd el! Lám, a boldog pontosaknak |
| egy az igazság: add a kenyeret! |
| De teneked már bőrödre tapadnak |
| a síkosak, s a mérhetetlenek. |
|
| Körülbogoz e sziget inda-karja, |
| halálnak sok, szenvedélynek kevés, |
| – s egy oknyomozó szívén majd kisarjad |
| a feltámadás, vagy a feledés. |
|
|
|