A hindu énekekből

 

A remete

Tölgyfa nőtt
Vállamon
 
Húsom volt a földje telke
 
Mellkasomat átölelte
 
Gyökerével vérem merte
Úgy karózta két karom
Száz madárral surrogott
Röpdösött miljom levél
Úgy éltem a susogásban
Mint szökőkút tála él
Permetező csobogásban
És ha este jött a szél
Égi ormok torlaszok –
Minden levele-fonákján
Egy-egy csillag bujdosott
Hogy derengett minden éj
És mikor kidőlt a fa
Kiszakadt az éjszaka
Nincs éj nincs szele
Nincs szökőkút nincs karom
 
Csak a sebhely krátere
 
Csak a sebhely krátere
Vállamon
 

A kovács

Kondulás
Kondulás villanás
Zöld mezőben rézkovács
Kondul az üllőn rézkalapácsom
Rézszinü majmok tánca a fákon
Cirmos arcok réz-kezek
Légbevésett mozdulatokkal
Eltáncolnak érceket
 
Tánc-pihék
 
   szikra-pihék
 
Izzó tömbről szerteszét
 
Fém-pásztortűz freccsen az égre
 
Visszanéz rá levelek éle
 
Levelek éle fű haja
 
S égett arcom százezernyi
 
Forradásos csillaga
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]