Minduntalan

Minduntalan megsértenek. A villamosok, a legyek, a képzelet, a mozdulat – percenként öl az indulat. S az indulatra, mint a zsák, váratlan hull a bénaság. Jó volna messze, messze – mindegy. Meg-megbicsaklik a tekintet. Még vágyom. Még vágyom. De már hallom olykor, hogy sustorog, mint függönyön üres ablakban éji szél, a közöny.