Budai utca

 

 

 

 

Budai utca

Ez az utca budai.
Jól lehet itt játszani.
Vannak nála nagyobb utcák,
a mi utcánk bátyjai.
Ez az utca budai,
budai,
vannak nála kisebb utcák,
a mi utcánk hugai.
Hugai, bátyjai –
gyerünk gyorsan játszani.

 

 

 

Ugróiskola

Járok az utcán,
kip-kop, kip-kop,
még meg is állok
itt-ott, itt-ott.
Jó megállni, nézz oda,
ott egy ugróiskola,
felrajzolva járdaszélre,
zöld krétával nagyra, szépre,
mindenütt van, nézz oda,
itt-ott,
kip-kop,
egy-egy ugróiskola.
Egy,
Egy, egy,
egy,Egy, egy,
egy,egy,Egy, páros,
egy,
egy, páros,
fordulj vissza,
fordulj vissza, páros,
páros,fordulj vissza, egy,
nem hibáztam, nagyszerűen
megy, megy, megy,
mi van hátra? Páros,
nem leszel te sáros,
itt a vége:
itt a vége: egy,
egy,itt a vége: egy,
egy,egy,itt a vége: egy.

 

 

 

Ki lakik az utcában?

Hogy minálunk ki lakik?
Mindig látni valakit.
Labdáért a kocsiútra
most szaladt ki Magdi, Jutka.
Itt van András, Andrea,
itt a Szűcsék kisfia,
nyúlsapkában, mint a nyúl,
Dundi Péter meglapul,
boltajtóból nézi őket
vegytisztító Márkusz úr.
Márkusz úr! Márkusz úr!
Dundi Péter hol lapul?
Nem tudjátok, Deske, Évi?
Egy magas lány háta védi.
Mert nagy, mint a citadella,
az a hosszú Izabella.

 

 

 

Hull a bodza

A mi utcánk kicsi utca,
van benne egy hosszú bodza.
Ősz felé már hull a bodza,
kis bogyóját dobja, dobja.
Kis bogyóját dobja, dobja,
lila lesz az utca-hossza,
kiabál is Bandi bácsi,
az autóját szappanozza.
Nem gondolok semmi rosszra,
de örülök, drága bodza:
tarthatom a gumitömlőt,
míg az autót szappanozza.
Őszi fényes napsütésben,
víztől fényes járdaszélen
szappanozza és lemossa –
hull a bodza,
hull a bodza.

 

 

 

Gesztenyefalevél

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.
Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.
Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel
óriási tenyerével
befödné a fejemet.

 

 

 

Hány ujja van?

Öt ujja van gesztenyefa-
levélnek.
Öt ujja van, mint a gyerek
kezének.
Öt ujja van? Nem mind olyan.
Legtöbbjének hét ujja van.
Öt ujja,
hét ujja,
hozzá még a hátulja.

 

 

 

Akácfa

Akácfa, akácfa,
sárga lombot hullató.
Kezemre, kezemre
mintha hullna sárga hó.
Mintha hullna sárga hó,
csakhogy el nem olvadó,
járdaszélen nagy kupacban
színaranyként csillogó.
Hogyha belegázolok,
hogy zizeg és hogy ropog!
Mit csinálsz te? – kérdik.
Járok, járok sárga hóban,
színaranyban,
térdig.

 

 

 

Őszi dongó

Őszi dongó rászállott a
fényes, sárga avarra.
Őszi dongó.
Őszi napfény nagy fejed
összevissza zavarja,
őszi dongó.
Őszi napfény nagy fejed
zavarja,
kavarja,
nem szálltál te virágra,
szálltál te csak avarra.

 

 

 

A titkos út

Hogyha most elindulok,
aztán balra fordulok,
egy kis útig, titkos útig
lábujjhegyen eljutok.
Egyik oldalt házak háta,
fal a másik oldalon,
és a lombok zöld szakálla
átömlik a kőfalon.
Nem jár erre senki, senki,
csak talán a Nem-tudom-ki,
az is akkor, hogyha kell,
kézenfogva Senkivel.
Messze innen utcalárma,
messze dong a kisvasút,
így bujik a –
pszt, pszt!
így lapul a –
pszt, pszt!
titkos
út.

 

 

 

Mi van a titkos úton?

Mi van ott a kis uton,
csöndes uton, titkoson?
Macska van ott, macska van,
ül magában, titkosan.
Fényes szeme, zöld szeme
orgonafa levele.
Egyszer aztán talpra pattan,
ugrik, ugrik, láthatatlan –
Aztán csak a szél oson
titkosan a titkoson.

 

 

 

A csiga

Húzgáltam egy kocsikát,
úgy kerestem a csigát.
Lassú állat a csiga,
betettem a kocsiba.
Jól húztam a kocsikát,
kocsiztattam a csigát.
Ne csak füvet, virágot,
lásson ő is világot.

 

 

 

Jön a kutya

Jön,
Jön, jön,
jön,Jön, Sampusz,
a fekete krampusz.
Máskülönben kutya-forma,
egész nap csak kutyagolna,
ugatna a busznál,
ez a kutya uszkár.
A pórázát huzigálja,
gyönyörű a frizurája.
Szer-
Szer- vusz,
vusz,Szer- Sampusz,
te fekete krampusz.

 

 

 

A kukások

Megjöttek a kukások,
narancssárga ruhások.
Narancsszín a kocsijuk,
attól döng a kocsiút.
Döng a kocsi, dörömböl,
nagy vödröket kihörpöl,
csörög, röfög az egész
állatkerti etetés.
Itt a sárga viziló,
eteti az ápoló.

 

 

 

Tarka ló

Ment az utcán tarka ló.
Barna-fehér volt a ló,
fényes nyaka, fényes feje,
mint héjából most-kibújt
barna-fehér vadgesztenye.
Mentem volna eléje,
elmaradtam mögéje,
barna-fehér sálja volt
(úgy értem, hogy sörénye).

 

 

 

Piros autó

Piros autó nagyon szalad.
Piros autó, mint a pipacs.
Piros autó ipi-apacs!
Megláttam a rendszámodat.

 

 

 

Űrhajó és jegenyék

Láttam este űrhajót,
jegenyéken átfutót.
Hét jegenyét láttam én –
az futott a fák hegyén,
láttam, amint utat hasít
egyik fától a másikig.
Hogy nem volt az űrhajó?
Jegenyén az nem futó?
Hogy léggömb volt, repülő?
Sárga fény és levegő?
Vagy csillag szállt fejem felett?
Az is lehet, az is lehet.

 

 

 

Hólapátolás

Havat söpör Bözsi néni,
jaj, jaj,
jaj, jaj, de nehéz,
Összefagyott az egész.
Jaj a háta, jaj a dereka,
jaj a söprű, jaj a lapát,
most én megfogom, most én elveszem,
söpröm én is, ütögetem én is,
emeletes söprű, emeletes lapát,
micsinálsz, micsinálsz,
ki hiszi ezt,
nahát!

 

 

 

Kukuca

Van egy kalács: kukuca,
friss kalácsból kalácsforma.
Azt mondják, ha jó leszek,
meg is kapom karácsonyra.
Azt mondják, hogy madárforma,
azért kapom karácsonyra.
Azt mondják, hogy szárnya van,
csőre van és lába van,
frissen szabad kézbe vennem,
karácsonykor meleg madár
ülhet majd a tenyeremben.
Szeme helyén bors van.
Adják ide gyorsan!

 

 

 

Tavaszi felhők

Bodzavirágból, bodzavirágból
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.
Szállj, szállj, felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor,
aranyos,
 
hullj le, te zápor,
 
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

 

 

 

A gondolj-rám-virág

A gondolj-rám-virág,
az volna szép, az volna szép,
a gondolj-rám-virág,
az barna-kék, az barna-kék
(csak volna barna, volna kék,
a gondolj-rám csak volna szép,
mert nincs ilyen).
A nefelejcs azt mondja: nem,
a gondolj-rám: igen, igen,
azt mondja, hogy: igen.

 

 

 

A kerti tó

Kék a szeme, zöld,
zöld a szeme, kék,
amilyen, amilyen,
fölötte az ég.
Sárga szeme barna,
lilaszinü, tarka,
emilyen, amolyan,
nevet is, komolyan.

 

 

 

Tó és fűzfa

Ez a tó, ez a tó
nyugtalankodó.
Vékony fodrát fogyhatatlan
sustorogtató.
És míg fordul erre-arra,
aztán visszahull,
áll fölötte, áll a fűzfa,
nagy hajába burkolózva,
mozdulatlanul.

 

 

 

Nyári rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De jobb lesz, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.
Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég,
ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó:
ez volt a ház, ez volt a tó.

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]