Menyegző
Arccal a tengernek itt állunk párban, |
kürtszóban, ünnepi arany riadóban, |
síp-sikolyban, a dobhang döbbenetében, |
lábdobogásban ijedten, a tengert utánzó |
táncosok lendülete fenyegeti hátunk, |
mert a tengernek bemutattak minket, |
vegye tudomásul, itt állunk párban, |
a kőfokon, itt, a végtelenségbe bevágó |
szárazföld csőrehegyén két emberi csillag, |
összeesküdve örökre a jóra, igazra, |
gyönyörűségre, a legszilajabb álmon is túl |
a rendre, hogy általunk jönne világra, |
vegye tudomásul a tenger, a szüntelen ostrom: |
okosak a vének, ruganyos a vének tanácsa, |
megengedik: IME, TESTETÖLTHET AZ IGE, HA TUD, |
márványlap-arcélükből rettenetes kódex |
tűzvirágot lepréselni mért is tömörödne, |
tekintetükkel, zuzmara-üstökösökkel |
mért is ütnék porba a szív delelését, |
mért is úszna égre eltaknyult isten-szakálluk |
csíra-ölő árnyával, fekete szalaggal |
becsavarni e pázsitos bolygót – félre ijedtség, |
mi vagyunk a fenség, koronánk örökös láng, |
csillagsor-pályák, babonátlan lámpái az észnek |
a fölismerések spirál-tornyai a végtelenségig, |
ó, nem a doktrinák drágakövéből áll koronánk, |
koszorúnk se mirtusz: a koponya ér-fonata, |
a nagyvilág kék halántékán ugyanaz a pulzus, |
ugyanaz a dübögés a pacsirta búbja körül, |
mi vagyunk a tűz, mi vagyunk a vér, a tej meg a méz, |
kozmikus küldetés ősatyák kőtáblái ellen, |
törni törekké, akár a laskát, ez a mi csatánk, |
békesség vagyunk, az újrateremtés indulata, |
a képzelet kivirágzása kánoni kopárság ellen, |
herétlenek ellen, mert ingereink hérosziak, |
mert csillagok lázítnak minket a legnagyobb nászra, |
hogy virágpor-cirmos arcunk elijessze az örök halált, |
hogy szerelmünk eszményi szagától a május teljes legyen, |
lepattant gombjainktól tücskös és jánosbogaras az éj, |
szerelmünk harmatától erős a smaragd mező, |
hogy ménjeink selyemhajóval ott siklassák az öregeket: |
ráncot, csontot, hogy áztassa ifjuságunk varázslata, |
ó, nekünk igazi násznagy a tenger, a tenger, |
viola távolból nászajándékokat hömpölygető, |
babapólyákat, csipkés patyolat-hengereket, |
hogy méltassa a térben mérhetetlen sóvárgásunkat, |
s a törvényt, amit immár a tiltakozók is |
tisztelni kénytelenek, mert megtépi őket a só, |
megsebzi őket a fény, hát valami történik mégis, |
örvendjen a tenger, itt állunk párban virulva |
a kova-fokon itt, a világ kirakatában |
krétafehér szakállak rendeletére, |
kéz a kézben, várva a ceremónia végét, |
viseljük a jelképek ünnepi gyötrelmeit, |
a hátunkra tűzött haragzöld selymet, amint |
hullámzik, akár a reménnyel tömény mező, |
s tűri a gyöngyzáport koponyánk, a búza, a rizs |
rubin és opál kopogását, a sámáni igézetet, |
ezerévek igéit, szivárványos babona-záport: |
LEGYETEK TERMÉKENYEK, LEGYETEK TERMÉKENYEK, |
vetik ránk réztálakból a lignit-barna kezek, |
kezek a hátunk mögött, gótbetű-görcsös kezek, |
sárgák meg zöldek, epeszakítók, heroin-fehér kezek, |
szűzmell-gyaluló, here-aszályos, halálfejgyűrüs kezek, |
kezek oltári gyertyasorként nyílt ujjuak |
s kezek egy-ujjuak: revolvertáska-kezek, |
savakkal, sorsokkal bánó, balzsamozásra váró kezek, |
kezek a hátunk mögött, kezek a koccintások |
villámaiban, az új párért emelt kezek, |
ÉLJEN AZ ÚJ PÁR, ÉLJEN, itt állunk párban szelíden |
arccal a tengernek, s kezek a hátunk mögött, |
kezek a zene aranyóljaiból kieresztik |
a vérengző dallamokat, ragadozó ritmusokat, |
s mozdulatlanokat marni párducok jönnek, sasok, |
de nekünk állni kell királyian, kéz a kézben, |
összeforradt kézzel, összekapcsolt vérköreinkben, |
ér-glóriában, gyöngyvirágillatú mátkaruhában, |
arccal a tengernek s mosolyogni a gigászi mókát |
a habból perdített tünemény baba-pólyákat, |
nézni az albatrosz-párok fáradhatatlan röptét, |
de állni a körtáncosok szélverésében, akár a szobor, |
várni, amikor dobszóra dobognak a lábak |
s rengetik az anyaföld tűzeres agyvelejét |
fekete sevrócipők, és drága mazsolaszínü |
topánok, lakkcsizmák, fogsorokkal sarkantyúsak, |
vérszekfű-tarajuk át-üt a föld sóhaján, a poron, |
s rúgva a port a szegények disznóbőr-bocskorai, |
sörtésen, torzonborzan, mint kicsi szörnyetegek |
ugrálnak kergén a zsírtalan remete-sarukkal, |
akasztottember-színü szederlila bilgerlikkel, |
csukaorr-cipőkkel, gyászszalag-cuggú cipőkkel |
és összevegyűlnek a condrák, a fátyolruhák, |
a folthátán-foltok, mint párzó éjjeli lepkék, |
a püspökpalásttal, a bíborpuha érsekköpennyel, |
s fegyencek csíkjai gyűrűzve mint a giliszták |
hajnaluk piramisát nyalják: a hóhéri csuklyát, |
s csokorként dobálják a vézna balerinákat |
nagy lihegések magasra a girlandoknak, |
az ünnep galandférgeinek, és ropják zenére |
a kopottá kikefélt gúnyák a diplomata-frakkok |
ollói közt is, rajongva, mert ők is hivatalosak |
és összevegyűlnek a tüllök, a törpe zsokék |
lótajtékillatú selyemgatyái, a prémek |
dúvadhordái, a bárányok irháival, |
zihál azúr-dresszben a tizenegy aranyérmes, |
tolongnak a díjazott gárdák, az elégedettek, |
a dicsőségféltők, lóugrás-táncban a sakkmesterek, |
szívmellényben az ultivitézek zihálnak, |
forognak tisztviselőcskék, ráncuk elől-hátul mosoly, |
titkárnők, új délibábok rezegnek a talaj fölött |
kávépárában, a drága dohányfüst csipkéiben, |
dögvész-uszályban a miss Európák és Amerikák, |
company-vezérek karjain, aranyos ringlispilen, |
forgó aranyfán pávaként ülnek magasan, |
a porban toporgó, fejüket forgató tyúkok fölött, |
szédelgő, árva kis csajok fölött, és teljes az ünnep, |
s rebbennek gyűrűs galambok, felropognak a díszsortüzek, |
üdvözölnek kalapok, csákók, s nem ülnek vissza a fejre, |
kard-élek villannak, ezüstlenek rozmaringszálak, |
szép delfinkendők és veronika-kendők lobognak, |
fölúsznak a zászlók az égre s fölúsznak a zászlók fölé |
fölúsznak az elaggott, krétafehér istenszakállak, |
s szózat hallatszik steril, a jégszférák sugallata: |
ÉLJEN AZ ÚJ PÁR, ÉLJEN, DE MOST NE MOZOGJON, |
arccal a tengernek itt állunk gyönyörű párban, |
bűvölve mozdulatlanná és megörökítnek |
kameráikkal a propeller-fejű fotósok |
lebegve a halak fölött, féltérden a zöld levegőben, |
nem a kivégző szakasz, ó nem, csak megörökítnek, |
csöves üveglencse-szemükből kiüt a hideg sugár, |
kattognak, zengnek, acélszita-szárnyuk zenél, |
kék darázs-gépek, precízek, csupa gombok, rugók, |
motorizált rémek Kondor Béla baljós rézkarcairól, |
s megörökítnek minket, megsokasítva arcunk |
röpítik rotációsok: IFJÚSÁG, SÓLYOMMADÁR, |
TIÉD A VILÁG ÉS TEÉRTED VAN A VILÁG, |
óriás betűk rólunk, akik itt feszülünk |
arccal a tengernek s lagzi a hátunk mögött, |
s múlik a drága idő, gyorsabb mint a sólyommadár, |
de előttünk mindig a nappal, mögöttünk az éj, |
mögöttünk mindig az éj, pedig pöröl a sötéttel |
a fehérvirágú almafaerdő, a fellángoló |
virágfa, tulipánfa, rengeteg tavaszi lámpa, |
a láng és vér szivárványa, az ábrándok kohótüze, |
az agyvelők ultra-világa, mégis hatalmas az éj, |
s hiába ez a menyegző, menyegző a hátunk mögött, |
hol márvánnyá lettek a leabroszolt jégtorlaszok, |
asztalok az éjben, fehérek, hosszúak mint a vasút, |
s rózsát nevetnek a tálak, többet mint a Rózsák Völgye, |
hogy a föltálalt étel fölizgassa a mirigyeket, |
levesek aranytócsáit hörpölje hamis glóriasor, |
a sok cicoma, cirkuszi bokréta, álarc-kobak, |
dagadnak sáfrányos gőzben, faggyúban tündöklenek, |
hústörkölyösek, becukrozódnak, beittasodnak itt a fejek, |
a parafafejek, a gyémántfejek, a dísztök-fejek, |
a gumifejek, a fölfujható mosolyuak, |
a mumusfejek, az ijedt fejek, a szerénykedők, |
fejek a pironkodók, fejek a finnyás és mohó fejek, |
hánykódnak a krémben, lángolnak az alkohol üdveiben, |
fejek vérdíjasok, fejek árvák és örökké rezgő fejek, |
fejek a migrén szentségtartói, sugarasak, |
fejek az irigység csikorgó sóderfészkei, fejek, |
fejek a rágalom remekbefaragott szószékei, |
a szélkakas-fejek, a harckocsikupola-fejek, |
a galambdúc-fejek, a bábeli torony-fejek, |
regebeli családfán rezgők: a fejvárosok, |
dobogó démon-fejek, a sarabolatlan sárkányfejek, |
fejek a hátunk mögött, és terelik, pörgetik őket |
isteneik a vének: az örvényszakállú fejek, |
ÉLJEN A LAKODALOM, ÉLJEN A LAKO, A LAKODALOM |
zene a hátunk mögött, az örök zenebanda zenél, |
zúg a hegedűkből a fűrészelt fenyves, a nagydobokon |
csökönyös szamarak bőrét örökké a bunkók ütik, |
de csak a tébolyt cifrázza a húr, meg a bongó öböl, |
csengetyűk lázzsibogása, a réztorok s rózsafa-gége, |
ÉLJEN A LALALA LAKODA LAKODA LAKODALOM |
höbögik megdagadt nyelvek, de örökké bort ad a fűrt, |
örökké születik a bárány, de kés-fényben vérzik örökké, |
lángol a konyha és izzadnak a kukták szüntelenül, |
megzabálódik a hús és tengerbe söprődik a csont, |
a tengerbe okádik, ürül meg vizel a lakodalom, |
s újra a LALALA LALALA LAKODALOM, |
emeli borunkat s töri kenyerünket a lakodalom, |
jussunkat emészti, nyoszolyánkon bagzik a lakodalom, |
a szégyentelen, a görnyedező, a görcsben rugózó, |
virággyertyáinkat dönti le könyöke és lúgjaival |
gyalázza a földet, gyilkolja a gyökeret a lakodalom, |
fodor a fodron, figura a figurán tülekedik, |
kocsi kocsi hátán üzekedik és összefarol |
és összeragadnak mind a világmárkák, akár a bogár, |
ó éj, a romlás nászéjszakája, ó lakodalom, |
a sátán feketemiséje, te rút, és izzik az éjben |
a körmök gyöngyháza, a varasult rosszseb parázsa, |
a kármin, a fekete lakk, a kőrisbogárzöld zománc, |
topáz a hervadt ujjon, szuvas ínyen a porcelánfogsor, |
korhadt pilléren platina-híd, és izzanak a pudvák, odvak, |
a sorvadt mohák, tapló-füleken a rémcinke-függők, |
bagoly-fejű lények kezén a lapokká préselt ganéj, |
nagy aranybetük izzanak, s cizellált bronzlevelek, |
a meddőség szíkjei, sivatagi láz-sömörök, |
rókagödör-arcok, s pórusok, hol a lódarazsak a bérlők, |
izzanak a vőfélyek csapzott keselyű-frizurái, |
nyűves pálcái, a koszorúslányok, a nászasszonyok, |
megromolva velejükig izzanak hajzatuk gyökeréig mind, |
zilált pántlikáik a lepörgetett magnó-tekercsek, |
lóbéllel felkoszorúzva komornái mind a halálnak, |
s mi arccal a tengernek itt állunk párban megmerevítve, |
izzanak a poharak, húrok, izzik a tánc, az anyaföld, |
izzik a lakodalom, izzik ez a forgatag ünnep, |
örvényel az égre, lesuppan a földre süvítve, |
húzza neki a zenekar, s kurrog, rikogat, ropja: |
SUPRA AGGNŐ, SZÖKJ FEL KABLA, TIPORJ A MAGRA! |
TE VAGY A TÁNCOS, RIHERUHA-RÁNCOS, ROPJAD RÁNC! |
HA MEGVOLT AZ ESKÜVŐJE, LESZÁRADHAT A TÜDŐJE, HÚZD! |
EZ A KÖSZVÉNY HA MEGÁZIK, MINT A KAKAS BUBITÁZIK, BILLENTYŰ! |
TYŰ, TYŰ, TYŰ! TUBARÓZSÁN TETŰ MÁSZIK, VASKESZTYŰ! |
HÉ, AZ AGGCSONT MEGELLETT, A CSIKAJA DERES LETT, HÚZD! |
IDENÉZZ A CSILLAGÁRA, NE A MENYASSZONY FARÁRA, HÚZD! |
FEHÉR BÁRÁNY, FEHÉR KOS, EZ A LAGZI HUZAMOS, HÚZD! |
VETKŐZIK A MÁTKAPÁR, KOPÁR LETT A MÁTKAPÁR, KÁR! |
MAJD NEM LÁTSZIK AZ A CSONT, RÁTÖMKÖDJÜK A BETONT, HÚZD! |
BEOMOLHAT BUDAVÁRA, HALLGASS CSAK A HADNAGYÁRA, HIPP! |
KRIPTABELŰ VARJÚ TÁNCOL, SZÁJÁBAN A HÚS, A FÁTYOL, HUSS! |
IKULÁS, PIKULÁS, TÁNCOL EZER MIKULÁS, HOPP! |
EZER HORDÓ BOROM VAN, MIND AZ EZER CSAPON VAN, TÖLTS! |
NE IJEDJ MEG A POHÁRTÓL, TE SZELLEMI EXKAVÁTOR, EX! |
ISZIK IGY MÁS IS, GÉGE SE VÁSIK, MEGMARAD A STEX! |
TYUHAHÉ, RÓKAPRÉM, MÁS IS KURVA NEMCSAK ÉN, HÚZD! |
BÁRCSAK EZ AZ ÉJSZAKA MINDÖRÖKKÉ TARTANA, HÚZD! |
|
s mi felszalagozva és megkoszorúzva a dörgő időben, |
arccal a tengernek itt feszülünk öntve szoborrá! |
|
|
|