Búcsúzik a lovacska
Vascső-karámban hó fátyolának |
bundásan, sárszeplős arccal |
bennem nyihog, tipródva nyög |
horpasztott hasam: iszony |
te, havacska jó vagy nagyon |
bársony-ajkam érted jár-kel |
pata-pártámon, sár tetején |
vascső-karámból fehér szügyem világol |
ordast meghatna, embert soha |
gazdátlanul itt üt a téboly |
orrcimpámra a szellő mit ültet? |
csimpaszkodó piros szirmot |
|
az ítélet betűit vetik elém |
sok pára-bárányom dér-koloncként |
soha nem old el végzetemtől |
óvásra szívem ereje kevés |
|
Fejemet szöggel televeritek |
féregnek engem címeztetek |
féltitek a rétet, reményt |
az élet leveles pilléreit |
magvatok sudaras fonalait |
|
nagyra nevelt föl: pukkadozok |
olyan esztelen vízió lettem |
bűvöltetek, arany mosolyomból |
repegetik inaim a zöld levegőt |
sarló-nyakam lesarabol minden |
laskaként ropog a nyári ég |
dobbantok és alkonyi sáv lesz |
|
szaporítom nektek a nyomort |
dörgölődznek dög nagy kancák |
nem hűti le hágó gerincemet |
ó, ahány csillag, annyi csikófej |
már nem is életet: zászlót zabálok |
világosságot, eszmét emésztek |
s csak az ország abrosza világol |
fölhazudtatok engem az égre |
a szélvész a templomtetőt |
|
Szomorúságra szorítva immár |
porban kattogó csont vagyok, így igaz |
|
jaj, a ti tenyeretek simasága, |
szívetek történelmi udvara: |
lényemet édesre kurvította |
zokoghatott hazám, világom |
arcotok mágneses napom lett |
mámorító dobotok a holdam |
meglovagolta gerincem a láng |
rogyasztotta tomporom a földre |
vértavak habverője a lábam |
iramodó sóhaj, nyíl sziszegése |
s kövéren kereng faromnál |
|
Anyatej muzsikál s tenger |
pergése a csere-bere gyöngynek |
tőrrel hasogatott selymek sikoltnak |
jajveszékel a gúzsbakötött |
tavasza a titkok susogása |
hallom: a tücskös nyárban |
gyújtózsinór kúszik a puskaporra |
|
Templomok homorú boltozatán |
ha az ég ágyékát erezi a villám |
vértanuk hátát a homályban |
megfagy a rezesbanda állva |
üvegerdő térdel szügyig érő hóra |
rokokóvá a csatagőz dermed |
furakvó férgeim ti vagytok |
szívjátok édes nedveimet, hőmet |
gyilkolva egymást engem is öltök |
újrateremt mindig az érdek |
villámoljon tovább a küllő |
fehér mező szántatlan ne sírjon |
vetés virítson, aranyasztag gyomrát |
|
szépségem a zsarnok nosztalgiája |
selyemszalag-gyeplőn ágaskodó himnusz |
s poklát suhogó havam csitítja |
hölgyeire ha májust nyerítek |
fátyolba-csavarodva a földet |
hengerezik és követelőzve |
|
Királyok, hercegek, grófok |
rózsateste nagy darabokban |
glóriátok patkó a patámon |
miseruha hátamon a csótár |
ágyúk szavazata közben járom |
vér fölött is tréfás tavaszban |
a számba ütött gyöngytyúk-tojások |
nyers aranyóráit lenyelem |
vedelem a bort is palackból |
csóválják cső-nyakukat e tánctól |
az ég alá kicipelt dunyhák |
kastély tövén hol závárzatával |
a burzsuj-fohásztól szalagos |
|
Mámor vagy orromnak hajdina virága |
nyár szaga, mézes dombhát |
a prémes dúvadat megérzem |
szagát az ecetté rontott mustnak |
patyolaton címerét a gennynek |
|
csigázzatok ronggyá az időben |
véres edényt a világból kilökök |
bánom is én ha sorvaszt e mánia |
|
fegyverdörejjel repedésig |
göthömben ugrál a csillag |
rajokban a nyári pimaszok |
de csiszár-kezek közt megőrülök |
|
Nem szivárványra, de énrám |
csatoltatok nyerget és hámot |
szivárvány értetek nem vérzik |
hasam alá tüzet ki gyújt? |
a hűség szentségét ki töri föl? |
jaj, a ti tenyeretek símasága |
|
szirének, drága sziréneim |
hasznosra torzult vetületemből |
csoda jött a világra, csoda |
fém-gyomor, benzint, áramot |
atomot evő és bontó gyomor |
az űr selyem-szénáján élő |
fém-csövek a beleim, ereim |
forgóm és csuklóm a csapágy |
ütemre lökődnek combcsontjaim |
|
elrabolva agyatokat, szíveteket |
micsoda ruganyos, micsoda halk |
kioltja a virágzó cseresznyefát |
szívja magához a zászlókat |
bárányfelhőket, összekavar |
telet és nyarat a fejetekben |
hasznost meg haszontalant |
ketyeg a tengerben, sivatagban |
és ti vigyázzban, tehetetlen álltok |
a földön mindenki vigyázzba állt |
jönnek nagy gomolyogban a lég |
piranhái: szárnyas bogarak |
dara lesz a csupa-csipke nő |
bábként viszik a pólyásbabát |
sikolyánál is előbb hal el |
|
siralomházi próféta vagyok |
|
ha a kerékreszerelt mészárosok |
pléh-szárnyaikat összeütik |
s már darabolnák életemet így: |
itt a bőr, itt a hús, itt a csont |
nehogy orraessek idő előtt |
margaréták, verjetek sziven |
kapaszkodjatok jól, mert futunk |
szememnél nem a bárdok suhognak |
óriás lepkék, lángpirosak |
a tücskök gyémántzenéje tüzem |
szárnyam és hajam is pihenni tud |
s míg ballagva szelíden járok |
a két hegy közt kifeszült sas |
s lehajtott fejemet követi gyalog |
pillantásomtól a gyilkos beléndek |
megretten s méreg helyett |
szívesen termelne cukrot – |
meglep az éjszaka, opált ködöl |
belépek a virágzó jázmin közé |
virágpor, fessed aranycsizmává |
|
|
|