Levél a plovdivi vásárról
Éj volt, mikor a városba értem, |
én is mint mások a pázsit-szélen |
padra dőltem, hogy elszenderedjem, |
zászlónk ott lengett éppen felettem, |
néztem, csak néztem, jó ám barátom |
egymásra lelni túl a határon! |
Reggelre dúsan harmatos lettem, |
ébredt a város, tarka seregben |
jött már a vidék csodalátásra, |
repülőgépek zúgva, cikázva |
messzi vidékről népeket hoztak, |
taposókat a plovdivi pornak, |
otelló-szemű fekete lányok |
pezsgő olajban sütöttek fánkot, |
de szívemet az igazi vásár |
ajzotta-húzta s nem izgatott már |
ó-mívű utca, mecset és klastrom: |
lesz idő őket végig kongatnom, |
Marica-parton reggeli fényben |
hatalmas torony izzott fehéren, |
csúcsán a zászló csattogó selyme |
hívta a népet mind közelebbre, |
sodródtam gyorsan, mint gally az árban, |
óriás gépek vártak karámban, |
csikók nem nyíttak, bikák nem bőgtek, |
mindenütt gép, mely kíméli őket |
s az embert védi, megóvja immár, |
plovdivi vásár, hatalmas kincstár, |
s mennyi csodáló, hidd el barátom, |
én meg nem tudtam, mit kell csodálnom: |
gépet, vagy embert, oly szépek voltak, |
ábrándos fénnyel összeragyogtak. |
|
|