Elfogynak a fák
éjszakánként lassan, lassan, |
jéggé fagy a kék magasban. |
|
nem énekel, mert nem szabad. |
nem nyöszörög, bár megszakad. |
|
Fáért nem kár, lesz helyette, |
hisz tavasz jön, új ültetés, |
de a nyomor parancsol itt, |
|
kalácskát formál a holdból |
de csak holdból, de csak holdból. |
|
|
|