Őszi jajgatás
Már nem rezeg a rezgőnyárfa, |
de állva is robog a lombja, |
madárka riad, sír a dongó, |
a szél az ősznek vad bolondja, |
barna hajamat széjjel bontja |
és csipkedi mezítlen bőröm, |
válok lilára, mint a zsálya, |
a mérgelődő szívre ősz jön, |
már nem rezeg a rezgőnyárfa. |
|
Kikericsek közt bánat-boglya, |
fehér aggastyán rakta össze, |
hogy a tehenét havas télen |
a förgeteg ne lökje földre, |
majd áll a boglya ködöt öltve, |
a vadludak felette szállnak, |
a dér megsózza karácsonyra, |
s finom lesz Jézus csacsijának, |
kikericsek közt bánat-boglya. |
|
Bukik tüzes nap kék hegyekre, |
fácánkakas pihéje repdes, |
és jajgat a kukoricaszár: |
arany-gyerekkel hajló vemhes, |
a porban tömött zsákkal terhes |
menyecske aprózgatva lépdel, |
urát elvitték napkeletre, |
az élet le van öntve vérrel, |
bukik tüzes nap kék hegyekre. |
|
Káromkodások szárnya csattog, |
botlott egy ember vén gebéje, |
korbács hiába pattog rajta, |
csak szőre repül csillagfénybe, |
én, az isten sörényes ménje, |
megbotlom égi kék szántáson, |
az Isten énrám korbácsot fog, |
most kezdődik el kínzatásom, |
káromkodások szárnya csattog. |
|
|
|