Nem apad el az Isten tehene
Dagad a répa, magos kender ázik, |
kerek akác lengő zöld esernyő, |
hidak szája vékonyan csicsergő, |
meghígul a világ mint a rántás. |
|
Alkonyatra a csöbör teli, |
s nem apad el az Isten tehene, |
fehér szent Péter nem akkor feji, |
|
Ez a vidék az égtől csömört kap, |
napsömörös volt, most lucskos állig, |
megutálta a bűnös játékot, |
pörlekedve az égtől elválik. |
|
|
|