Nem apad el az Isten tehene

Dagad a répa, magos kender ázik,
csillog a szántás,
kerek akác lengő zöld esernyő,
hidak szája vékonyan csicsergő,
meghígul a világ mint a rántás.
Alkonyatra a csöbör teli,
s nem apad el az Isten tehene,
fehér szent Péter nem akkor feji,
amikor ide eső kellene.
Ez a vidék az égtől csömört kap,
napsömörös volt, most lucskos állig,
megutálta a bűnös játékot,
pörlekedve az égtől elválik.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]